Neked is piros, faszmajom! - Gyökér biciklisek és a közlekedési lámpák

Még az elején leszögezném, hogy van autóm, tehát szoktam vezetni, régebben négy évet robogóztam, így az a verzió is meg van, rendszeresen biciklizem, de csak sportolási céllal (nem a belvárosban) és gyalogosként is részt veszek a közlekedésben. Mindegyik szemszöget ismerem valamennyire.

Jelen esetben gyalogosként figyeltem fel arra a jelenségre, hogy a legtöbb biciklis magasról tojik a közlekedés szabályaira, abból is egyik kiemelkedő helyet a piros lámpa figyelmen kívül hagyása foglalja el. S ez igaz a seggfej biciklis futárokra (ugyan olyan parasztok, mint autósban a taxis, ugyan az, csak két keréken, övé a város baszki, érted), a kis sztreccs gatyában libbenő picsákra, a hülye csávókra nagyon biciklis cuccban, meg úgy általában majdnem az összes puhatestű gyökérre, aki nem figyel semmire. A bejegyzés apropója az, hogy ma a Kálvin térnél kellemesen elbeszélgettem egy percben egy bicajos lánnyal, aki majdnem elütött a zebrán. Szokásos helyzet. Az autósok megállnak, mert piros a lámpa (igen, van tapló autós, aki átmegy a piroson, de valljuk be, nem jellemző, hogy már mennek a gyalogosok, és egyszer csak a sorból kiválva jön egy autós és átmegy a piroson, inkább röptében szoktak, miközben pirosra vált, vagy utána pár másodperccel), ugye rendszám van rajta, ami miatt beazonosítható, meg nagy is, tehát látszik, ha átmegy, meg nehezebb a gyalogosok között lavírozni autóval, s a többi. Viszont a bicajos... Ő nem, neki szabad... Megy baszki, mint a hülye, csak előre nézve, kéne is rájuk adni olyan szemzőt, mint a lovakra, nehogy megzavarja őket a forgalom, vagy bármi a csuda kis világukban. Mivel már volt hasonló esetem, amikor kíváncsi voltam az okra, ilyen válaszok születtek (kiemeltem párat, mert sok hülye választ kaptam már):

- Az csak az autósnak szól nem?

- De körbenéztem.

- Lassan megyek.

- Nem zavarok senkit, probléma?

- Nem férünk el egymás mellett, vagy mi bajod?

- Sietek.

Válaszok:

- Nem, nem csak az autósoknak szól, te gyökér.

- Én KAMAZ-zal nem szoktam, ha zöld, akkor megyek. Szóval vigyázz, ha meglátsz!

- Ha a KAMAZ alatt meghallok valami recsegést, akkor én is lassan megyek, míg már nem hallom, viszont utána csutka gáz.

- Elférünk, de az a szemét, gonosz autós is elférne, mégis ő ott várja, hogy zöld legyen, te meg itt balfaszoskodsz a gyalogosok között faszmajom.

- Na ez az, amit pont leszarok.

Szóval az alábbi párbeszéd zajlott le:

Én: - Láttad, hogy piros a lámpa?

Lány: - Láttam.

Én: - Ugye tudod, hogy az neked is piros, meg kell állnod?

Lány: - De nem jött semmi.

Én: - Talán nem volt érthető a kérdés, átfogalmazom. Ugye tudod, hogy a piros lámpánál neked is meg kell állnod, függetlenül attól, hogy keresztben közlekedik-e valaki, avagy sem?

Lány: - Igen. De nem jött semmi.

Tényleg ennyire majompicsa? De ilyenkor miért nem jön csumán egy IFA, vagy egy KRAZ és bassza el, így: TRIFF?! Az, hogy a fülhallgatójából ordított a zene, az csak hab a tortán. Biztos tud figyelni a környezetére. Még mielőtt valaki, hogy mert biztosan te is ordíttatod... Nem. Soha nem hallgatok hangosan zenét a kocsiban, pontosan azért, hogy érzékeljem, mi történik körülöttem. Az is faszfej, akinél a karosszéria majdnem lefittyen, olyan hangerővel nyomja a kocsiban.

Amit nehezményezek nagyon, az az, hogy nagy részének fing fogalma nincsen a helyes és elvárt közlekedésről. Bár sok biciklis rendelkezik autóval és jogosítvánnyal biztosan és így KRESZ vizsgával is (ami nem jelenti annak ismeretét, de tegyük fel, hogy igen), mellette sok olyan van, akinek meg nincsen. Jelen esetben is ez utóbbi lehetett, mert a kiscsajból nem néztem ki, valami elvarázsolt egyetemista picsa lehetett ránézésre. Persze lehet olyan autóval is rendelkező, amelyik ismeri a KRESZT, de két kerékre ülve átlényegül seggfej biciklissé. Átférek és átmegyek mindenen gesziázzeh, mint a T-1000-es Terminator. Ha a forgalomban vesz részt, akkor legyen KRESZ vizsgája (s akkor még az adózásról nem is szólva, mert ugye követelőzni az nagyon megy a jobb körülményekért, bicikli utakért, de a bicaj vásárlásakor felszámolt ÁFA összegén kívül tudtommal nem nagyon fizetnek azért, hogy nekik valami jobb épüljön, vagy jobb lehessen). Legyen külön biciklis vizsga azoknak, akik nem akarnak soha autót és más egyebet vezetni, csak biciklizni akarnak, és csak úgy ülhessen bicajra és vehessen részt a közlekedésben.

Mondanom se kell, hogy általános közlekedési szabályok tanulására kötelezném a gyalogosokat is, legalább valami iskolai foglalkozás keretében, mint anno volt osztályfőnöki óra keretében, de az egy másik történet. A motorosok középen, a sávelválasztó vonalon közlekedéséről is meg van a véleményem, de erről is majd valamikor.

Utálom az embereket.

Rohanás a 4-6-os villamoshoz - Retard Alert!

A 4-6-os villamos megállóiba neon fénycsövekkel lehetne végig írni (olyan igazi, régi villódzóssal), hogy: Retard Alert!. Majdhogynem másfél percenként jár Tibi, érted? Kilencven szekundumonként ázzeh! Volt, hogy 3-5 percet vártam rá napközben, de nem jellemző.

Természetesen lehet sietni, nincs is vele gond (ha normálisan, ésszel csinálod), de amikor ilyen lihegve, hörögve, semerre nem néző - és főleg nem látó -, nyomorult rohanó zombit látok mondjuk a Corvin-negyednél vagy a Blahánál, mindig felröhhenek és értetlenül szemlélem kínlódását.

Hazafelé tartva mélán sétálok a villamoshoz, de már a zebráról látom, hogy csitrilliárdan vannak rajta és már csak rohanva érném el, mert már bizzeg, ráadásul majdnem mögötte áll a másik. Elsuhan mellettem egy picsa, majd fellökve engem, hasít az utolsó ajtó felé. Hogy hogy nem az becsukódik előtte. Szpemmeli ezerrel a gombot, hátha kinyílik még, de persze nem így történik, hanem bágyatagon elindul az a gonosz villamos, réveteg agóniára kárhozatva a kisasszonyt. A picsa sivítva liheg, de nem a futástól, hanem látszatra a veszett őrülettől inkább, olyan az arca, mintha a fél családját most gyilkolták volna le. Lassan mellé érek, figyelmesen tagolva megszólítom, nehogy megijedjen még ennél is jobban: "Látom, nagyon siettél, de még semmi sincsen veszve. Nézd csak! Ott a kereszteződés másik oldaláról máris érkezik a következő villamos. Csak 10 másodperc.". S ő csak néz rám, mint egy lihegő amőba, és látom a szemében, hogy nem érti. Olyan sűrűn jár, hogy csak azért nincsen a vágányon végig villamos, mert akkor gyalogolni kellene a kocsikban végállomástól végállomásig, akkor meg minek villamos. Máónika...

Szinte minden alkalommal, amikor a 4-6-osra kényszerülök, van ilyen konstans rohanó zombi picsa vagy faszmajom. Nem kényelmesebb és nyugodtabb lenne a következővel utazni 30 másodperc múlva, amin fele annyian sincsenek? Itt is igaz, ha már késel, akkor már rohadtul tök mindegy az a pár plusz perc. Ha a buszt késed le, amiből egy nap csak reggel-este meg egy-egy darab, akkor meg csúnyán elbasztad. Legközelebb hamarabb indulsz.

Utálom az embereket

Mozgólépcső - Kérjük, álljon jobbra! - Bullshit

A nagyon sok dolog közül, amit rühellek, az egyik kiemelkedő helyet a mozgólépcsőn való jobb oldalra állás kényszerítése foglalja el. Trú Bullshit. Gyerekkoromban ilyen baromság nem volt, mindenki szépen állt cikk-cakkban mindkét oldalon, elfogadható idő alatt le és fel is jutott mindenki. Persze, voltak tolakodók akkor is, de nem emlékszem úgy, hogy jellemző lett volna, már ha egyáltalán tudtak menni a sok ember között. De igazából nem volt gond, mert szépen mindenki fellépett, egy jobbra, egy balra, egységnyi idő alatt mindenki megérkezett és ennyi.

Aztán valami idióta (vagy több idióta) úgy gondolta, hogy ezt a jobb oldalon lámáskodást, ezt aztán legalizálni kell, mert jó. Szerintem meg nagyon nem jó, egyenesen tré. Mivel szeretem az ésszerűséget és hajlok a kompromisszumra, úgy gondolom, hogy csúcsidőben marhaság, meg amikor csak egy mozgólépcső megy adott irányba, nagyon bosszantó, amúgy nem csúcsidőben pedig természetes, hogy jobbra állok, mert úgy tanítottak, neveltek, hogy jobb oldalon közlekedjek, ahol indokolt.

Elég megnézni reggel munkába menet egy Nyugati pályaudvaros, Kálvin teres vagy Blaha Lujza teres megérkezést, amikor nagyjából egy időben befut a két metró, majd a tömeg elkezd feltorlódni az egyetlen felfelé tartó mozgólépcső alján, mert a sok sötét agyhalott elkezd csak jobbra állni. Többször figyeltem, hogy ilyen esetben az alatt az idő alatt, amíg felérek, mellettem nagyjából 3-5 mozgólépcső vándor megy el a bal oldalon. Nem érzem úgy, hogy ez megérné a befektetett energiát. 150-200 embert hátrányba hozni 10-15 gyökér érdeke miatt nem hiszem, hogy méltányos lenne. Az ilyen majmok miatt lefeleződik a hely, az időigény meg duplázódik.

Észrevettem, hogy a mozgólépcső vándorok nagy százaléka igazából nem siet, csak megy, mert megteheti. S mivel megteheti, egyenesen követeli magának a kiváltságot. Kifejezetten szeretek az ilyenekkel konfrontálódni és néha nem vagyok rest megkérdezni, hogy hova tart ilyen veszettül, ha már megzavart. A vállveregetős-neharagudjozóknak csak azt szoktam mondani, hogy nem haragszom, és nem állok arrébb. Egyszer kipróbáltam napközben, hogy direkt a bal oldalra állok, amikor alig vannak. Konkrétan ketten voltunk. Jött egy sötétség fejedelme és megveregette a vállamat, hogy engedjem el. Tájékoztattam, hogy megkerülhet nyugodtan jobbról, nem tiltja semmi. De nem, ő ott akart elmenni bal oldalt. Mire ez lejátszódott, addigra le is értünk, nem volt több 6-8 másodpercnél. A Corvin negyednél számtalanszor kaptam olyan választ, hogy a 4-6-os villamoshoz. Tehát félrelök, hogy elérje azt a villamost, ami olyankor nagyjából percenként jár. Igazi fosbojler az ilyen. Az is megérne egy bejegyzést (ha már 4-6-os villamos), amikor tülekszik fel, vagy nyomja az ajtónyitó gombot, mint malac a távirányítót a Toy Storyban lihegve, kétségbeesett arccal, de gondolkodás és látás hiányában nem jön rá, hogy a kereszteződés másik oldalán ott várakozik a következő villamos, amin fele annyian sincsenek. Az anyját eladná 30 másodpercért. A legszebb momentumok, amikor az anyuka kettő gyerekkel, hátizsákkal, két szatyorral egyensúlyozik, majd jön a seggarc és gátlástalanul furakszik mellette, arrébb állítja. Az meg egyenesen szánalmas, hogy a legtöbb csak lefelé kőkemény, felfelé már nem annyira, ott meg kell dolgozni a gyorsabb feljutásért, alig bír 15 másodpercig lépcsőzni a gyökér.

Be kell érjek suliba, munkahelyre, lekésem a buszt, vonatot, nem érek oda a találkozóra, és még sorolhatnám a kifogásokat. El kell indulni időben, én is el tudtam. Ha csak 3 perce késel, akkor az 5 perc is belefér, ha meg már fél órája késel, akkor már régen mindegy. Jártam munkába hajnalban, ahol 1 percen múlt mindig, hogy 50 perc alatt érek oda, vagy 1 óra 20 perc alatt. Ez van.

Természetesen van olyan, amikor önhibáján kívül késésben van valaki és sietni kell. Lerobbant az előző busz, nem érem el a vonatom, csak egy óra múlva indul másik. Vagy a fostalicska metró helyett pótlóbuszon kellett heringezned, ráadásul az Entek végeztek a tavalyi költségvetési vitával, mire megjött az első. Igen, vannak tré esetek. De akkor sem érzem, hogy más 10-20 másodpercéért tömegeknek kelljen cumizni a jobb oldalon.

Utálom az embereket.